Módszerek
Egyéni konzultáció
Az egyéni beszélgetéseken az éppen aktuális témák és kérdések kerülnek a középpontba. Közösen körbejárjuk a megküzdés lehetséges módjait és megkeressük a hozzájuk szükséges belső és külső erőforrásokat. Az első alkalom arról szól, hogy megtaláljuk a közös munka fókuszát, amelyhez időről időre visszatérünk, hogy lássuk, eredményes-e a folyamat.
Az üléseket általában heti egyszeri gyakorisággal ajánlom, melynek hossza 50 perc.
Perinatális szaktanácsadás
A perinatális szaktanácsadó olyan segítő szakember, aki a gyermekvállalás egész ívét kíséri — a fogantatástól, sőt a babatervezés első gondolatától egészen a gyermek nagyjából hároméves koráig. Munkáját holisztikus, rendszerszemléletű megközelítés jellemzi: a szülővé válás testi és lelki folyamatait, valamint az egész családot a maga összefüggéseiben nézi.
Milyen kérdésekkel, nehézségekkel érdemes perinatális szaktanácsadóhoz fordulni?
- a termékenység és a fogamzás körüli kérdésekkel
- a várandóssággal kapcsolatos félelmekkel és bizonytalanságokkal
- a szülésre való felkészülés során
- egy nehéz vagy sorsfordító szülésélmény feldolgozásának igényével
- a gyermekágyas időszak testi-lelki kihívásaival
- a korai anya–gyermek kapcsolat és a kötődés nehézségeivel
- veszteség és gyász esetén
- az anyává és szülővé válás elakadásaival, önismereti kérdéseivel
Az üléseket általában heti egyszeri gyakorisággal ajánlom, melynek hossza 50 perc.
Autogén tréning
Az autogén tréning (AT) egy relaxációs eljárás, melynek lényege, hogy rendszeresen végzett gyakorlatokkal és befelé figyeléssel segítsen létrehozni a testi-lelki ellazultságot, kiegyensúlyozottságot. Célja még, hogy a központi idegrendszer áthangolásával csökkentse a magas szorongásszintet, mely számos pszichés és pszichoszomatikus probléma gyökere. A gyakorlatok során átélt élményeket megbeszéljük, ami segít elmélyíteni az önismeretet és megérteni a tünetek hátterét.
Az autogén tréninget 12-15 alkalom alatt lehet elsajátítani és napi szintű gyakorlást igényel.
Gyásztanácsadás
A gyász az emberi élet megkerülhetetlen és fájdalmas része. Mindenkit érint, nem csak azt, aki a szerettét veszíti el, hanem azt is, aki a munkáját, az otthonát vagy például az állatát (és még hosszan folytathatnánk a sort). Gyermekként a biztonságot adó közeg elveszítését (ami lehet egy nagyszülő halála, a szülők válása vagy egy intézményváltás is) is sok esetben gyász követi, mely náluk inkább viselkedésváltozásban nyilvánul meg, így nehezebb felismerni, pedig rendkívül fontos, hogy ők se maradjanak magukra a gyászmunka nehéz, emberpróbáló időszakában.
Úgy vélem, hogy a gyász bizonyos formában mindig velünk marad, ezért nem lehet cél a történtek előtti élet visszaállítása.
Ehelyett segíthetek az elfogadásban és abban, hogy idővel újra békével és tartalommal teljen meg az élet.